Érdekes rész ez a Monster, mert az, hogy elnyeri-e a néző tetszését, nagyban függ attól is, hogy az hogy áll hozzá. Aki arra számít, hogy nyaktörő tempóban folytatódik a múltkor abbamaradt cselekmény, arra hogy hatalmas előrelépések lesznek a sztoriban...nos... annak vagy csalódás lesz a rész, vagy csak időközben átértékeli a dolgokat.
Bevallom én az utóbbi tábor létszámát erősítem, hiszen hamar rá kellett jönnöm, hogy a Monster nem más, mint Savage Opress beköszöntő része. Itt minden csak róla szól. Csak annyira, és csak olyan tempóban vitték előre a cselekményt, amennyire azt feltétlenül szükséges volt annak érdekében, hogy bemutassák az új (anti)hőst.
Ezen kívül viszont minden más háttérbe lett szorítva, amire a múltkori rész után a néző jogosan számíthatott volna: Dooku és Ventress konfliktusáról, Anakin és Obi-Wan, vagy akármilyen köztársasági szál bevonása a történetbe hiányzik... azaz, hogy hiányozhatna, de ha a néző veszi a lapot, és kapcsol, akkor mégsem fog hiányozni.
Tehát tény, hogy parlagon hagyták a cselekmény szálainak jelentős részét, de nincs miért haragudni rájuk; mindezt azért tették csak, hogy helyet "szorítsanak" Savage-nak. Erre pedig lehetetlen is bármiféle panaszt találni: Amilyen jól új szereplőt be lehet mutatni, úgy Savage-ot be is mutatták ebben a részben, mégha ennek "ára" is volt...
De gondoljunk csak bele, mi lett volna ha más szálakra is hangsúlyt fektetnek emellett... Talán - ha emellett döntöttek volna- az új szereplő akkor elsikkadt volna, nem lett volna idő részletezni a személyiségét, az érzelmi kötődéseit (ami kimerült a testvéri szeretetben, viszont ezt is nagyon jól bemutatták, illetve a későbbiekben viszályára fordították), stb...
A zenékkel és a helyszínnel megint csak maradéktalanul elégedett lehet bárki, a dathomiri férfi harcosok falujának a megvalósítása abszolút lenyűgöző, a párbajok közbeni zenék pedig az átlagosnál epikusabbak, ezzel a hangulatot is az átlagosnál komolyabbra, fennköltebbre fordítják.
A szereplőkről nincs már mit mondanom, hiszen ez egy "egy-karakter központú" rész, érthető tehát, hogy Savage volt a középpontban, és mellette mindenki más (talán Ventress az egyetlen kivétel) jócskán háttérbe szorult, de ez egy ilyen résznél így van rendjén.
Talán az elején a Dooku-val való beszélgetést kissé elnyújtották, azt sem igazán értettem miért kereste fel a gróf személyesen az éjnővéreket, egyszerűbb lett volna egy holo-beszélgetést lezavarni, hiszen Tyrannus később még csak nem is maradt ott a bolygón, hanem utána egyből hazarepült...
Az is jó pont, hogy a komolyabb hangulat mellett a harcok is egy kicsit durvábbak lettek, Ventress kivégzéseinél (aminek a választéka igen csak széles volt) már csak az átalakult Savage mozdulatai voltak durvábbak. Arról persze lehetne vitatkozni, mennyire reális, hogy a pengéjének a csapásaitól úgy hullanak minden irányban a klónok, mint a legyek, de talán mindegy is... lényeg, hogy látványos :)
Hát mit is mondhatnék így a végére... Nem is a cselekmény, és nem is a sztori NAGY MEGTESTESÍTŐJE volt ez a rész, bárki aki erre számított szerintem vagy csalódásként élte meg ezt a részt, vagy hozzám hasonlóan - miközben nézte- átformálódtak az elvárásai, rájött hogy ez CSAK IS Savage-ról szól, emellett ráadásul még a hangulat sem fél átmenni az átlagosnál százszor komorabbra, és a kivégzésekkel/harcokkal sem szerénykedtek a készítők, legyen szó akár azoknak a mennyiségéről, vagy épp a durvaságukról.
Tehát csak is elvárás-függő, hogy kinek mennyire tetszik (jó, persze... ez valamilyen mértékben mindegyik részre igaz) ez a rész. Szerintem mindent összevetve azért nincs olyan jó, mint a - történetében és cselekményében is sokkal erősebb- múltkori epizód, de ha az alkotóknak tisztán az volt a céljuk, hogy bemutassák Savage-ot, akkor valóban REMEK munkát végeztek.
Szerintem: 88%
Szerintetek: 93%
