Én sokminden vagyok, de biztos nem a hosszú értékelések híve, mert azt úgyse fogja elolvasni senki. Nos, mivel ismét fel kell támasztani a blogot, és mivel már mindenki ég a vágytól, hogy értékelhesse a kimaradt részeket, megírom ezt a véleményt. Persze közben a kis netbook már javában puffereli a 16. rész online verzióját, úgyhogy mire végzek ezzel, és a tizenötödik rész értékelésével is, már akadozásmentesen nézhetem. Na, ennyit a mellébeszélésről, csapjunk a banthák közé!
A rész ugyebár Savage Opress képzéséről szól, és én azt tudnám mondani, hogy ez nagyon el lett sietve. Valahogy túl gyorsan megtörténik minden, és a rész azt a benyomást kelti, hogy a zabrak három órával a kiképzése kezdete után, megy is a Toydariára. Apropó Toydaria...
A bolygó ugyanúgy néz ki, ahogy eddig, az égvilágon nem változott semmit (megjegyzem, ezt nem sértésnek szánom, nem lehet minden részhez új bolygót csinálni). Savage betör, pusztít, elmegy, és szerintem remekül érződik, hogy csak az Éjnővérek varázslata hajtja. Alig beszél, és annyira elönti az erő, és a düh, hogy megöli szegény Katuunkot... Hát, ennyit erről.
Savage jelleme mellett a rész másik nagy pozitívuma a fénykardpárbaj Dooku hajóján. Röhögnöm kellett rajt, mert olyan finoman, de komikus. Itt főleg arra gondolok, mikor Savage állandóan Dookunak ront, ő meg "visszaáramozza" a zabrakot... Inkább nézzétek meg.
Szóval, nagyjából ennyi. Izgalmas, humoros, eseménydús (talán túlságosan is) Azt ígértem, rövid lesz, de ha már nem lett az, itt nem hablatyolok fölöslegesen.
